Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő elbeszéléseiből dramatizált prózaszínházi előadás kerül színpadra, melyből a múlt század negyvenes-ötvenes éveinek nyomasztó, de a szorongásban is meghitt, komikusan abszurd világa rajzolódik ki. Mezey Katalin az 1950-es években kisgyermekként élte át a pasaréti kertészetük államosítását, és már fiatalon megtapasztalta, milyen a kommunizmus üldözöttjének lenni. Írásaiban gyakran jelennek meg  történetek osztályharcról, osztályidegenségről, proletárdiktatúráról és ÁVH-ról. A közép-európai néző számára ismeretlenül is ismerős történeteket tartalmazó kötetekből készült válogatás a diktatórikus rendszerről ad látleletet, és mint tükörcserepek képeiből, a személyes történeteken keresztül áll össze a nagy történelmi kép.