Háború és béke

Műsor:
P.I. Csajkovszkij: 1812 - ünnepi nyitány op.49
A. Arutjunjan: Asz-dúr trombitaverseny
M.P. Muszorgszkij: Egy kiállítás képei
 
Közreműködik:
Molnár Zoltán - trombita
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel

Az 1812-nyitány Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző zenekari műve, amelyben Franciaországnak Oroszország ellen indított, sikertelen hadjáratának állít emléket. A csúfos vereség arra kényszerítette I. Napóleon hadseregét, hogy kivonuljon az orosz területekről, és ez a mozzanat jelentette a napóleoni háborúk fordulópontját, kiemelt fontosságot biztosítva az 1812-es évnek a történelemben. A mű egyik fő érdekességét jelentik az ágyúlövések, amelyeket csak ritkán, főleg szabadtéri előadások alkalmával tudnak előadni, akkor azonban valódi ágyúkat alkalmaznak. Bár a zenemű semmilyen történelmi kapcsolatban nem áll az Egyesült Államok és Brit Birodalom által vívott 1812-es háborúval, az USA-ban, más hazafias kompozíciók mellett, gyakran felcsendül ez a mű is. A nyitány bemutatója 1882. augusztus 20-án, Moszkvában, a Megváltó Krisztus-székesegyházban volt. Mint minden nagy komolyzenei sláger, későbbi korokban is inspirálónak bizonyult: felbukkant, például Frank Zappa Make A Jazz Noise Here című, 1991-es albumán. A Holt költők társasága című filmben John Keating fütyöli a nyitány dallamát, de felhasználták többek között a V mint vérbosszú című filmben,  A Csillagközi szökevények c. sci-fi sorozat egyik részében, valamint a fiataloknak több számítógépes játékból is ismerős lehet.

Az 1920-ban született Alexander Arutjunjan zenéjében - a honfitárs és nagy előd, Hacsaturján muzsikájához hasonlóan - fontos szerepet játszik az örmény folklór. Hírnevét Kantáta a hazáról című műve mellett éppen az 1950-ben komponált Asz-dúr trombitaversenynek köszönheti.

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij 1874-ben írta azt a zongoraciklusát, amelyet elhunyt festő barátja, Viktor Hartman emlékkiállítása ihletett. A sokarcú, szellemes sorozat összekötő Séta című tételeiben a zeneszerző mintegy önmagát rajzolta meg, amint a kiállítás különböző hangulatú képei között járkál. A ragyogó zongoradarab zenekari feldolgozása Maurice Ravel nevéhez fűződik. A kiállítás egyes képei a következők: Gnóm (Groteszk-fájdalmas rajz az esetlenül mozgó törpéről); Ódon kastély (trubadúr zengi szerenádját az olasz várkastély ablaka alatt, dallamának az olaszos ritmika ellenére is keleties ízét a bővített másodhangközök kölcsönzik); Tuileriák (a téren játszadozó gyermekek); Bydlo (nehézkesen baktató ökrösszekér): Kis csibék tánca a tojáshéjban (ezt a rajzot Szerov Trylby című balettje ihlette); Samuel Goldenberg és Smüle (egy gazdag és egy szegény lengyel zsidó tragikomikus párbeszéde); A limoges-i piac (civakodó kofák vidám zsibongása); Katakombák (a katakombák kísérteties látomása, a képen Hartman önmagát is ábrázolta, lámpással kezében a sírok között); Halottakkal a halottak nyelvén (Hartman sorra szólítja a koponyákat, amelyek belsejében fény gyullad fel); Baba Jaga kunyhója (az orosz népmesék vasorrú bábájának kacsalábon forgó háza és a lármás boszorkányszombat); A kijevi nagykapu (diadalmas orosz népi hangú finálé). Muszorgszkij műve is többeket ihletett feldolgozásra: Allyn Ferguson jazz-verziója például 1963-ban keletkezett. 1971-ben az Emerson, Lake & Palmer angol progresszív rock együttes az angliai Newcastle City Hallban rögzítette élő lemezét, amely szintén az orosz romantikus zeneszerző zongoraszvitjének feldolgozása. A lemez címe: Pictures at an Exhibition. 1975-ben Tomita Iszao is kiadta a saját változatát, amiben minden hangot szintetizátoron szólaltat meg. Számos hangszerre írták át ezek mellett Muszorgszkij kompozícióját, a gitártól a harmonikán át a szaxofonig.