Molnár László József 50 év című retrospektív kiállítása betekintést nyújt a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola elvégzésétől napjainkig a grafikus- és festőművész alkotói folyamataiba a mozgásnyomoktól egy képzeletbeli vizuális ábécéig, a banalitás és különösség feszültségében halmozódó tárgyakig, melyek végül barokkos mozgalmasságban mutatnak valamiféle esztétikai minőséget.

„Munkám során egy vizuális „lexikon-szerűséget” próbáltam alkotni, keresem a formai és megjelenési hasonlóságokat, és úgy találtam, hogy egy drapéria és egy kéz redőzete között meglepő hasonlóságok vannak, a kagyló formája és egy eldobott spárga, zsineg, az elszáradt levél görbületei között, a derékszögben találkozó fonalak szövete, a drótháló vagy a rács között és így tovább a végtelenségig. Azok a tárgyak érdekelnek, melyeknek csak esztétikai értékük van, miközben megfejthetetlen jeleknek kinéző formák sokaságával találkozunk.

Számomra a művészettel való foglalkozás a világban való jelenlét, az öntudatnál levést jelenti, azonosulást és tagadást. Kísérlet a lét értelmezésére, lebontására és újraértelmezésére, a töredékes és széthulló látszatvilág összerakására, vagyis a lehetetlenre…” (Molnár László József)

Szervező: Magyar Művészeti Akadémia, Képzőművészeti Tagozat