Skalpoljuk meg szegény Józsit!

Skalpoljuk meg szegény Józsit!

Egy árvízről szól ez a komédia, meg tűzvészről, és a Józsi hajáról, de a határokról is, sőt valahol még azok eltörléséről is. Tíz ember, egy udvar, seregnyi összetűzés, tengernyi vészhelyzet....

Jön a víz! Jön a víz! – mondja az egyik, aki mindent megold.
A víz az még nem vízözön – legyint a másik, aki a sokat megélt.
Éreztem én, éreztem, hogy valami baj lesz – kárál a harmadik, magáról nem beszél, terel, hárít. Majd kibukik.
Mit jelentsen ez? – kérdezi az egykori Csárdáskirálynő, aki lehet, hogy nem is nő.
Ennyire nagy a baj? – ijed meg a negyedik, mert traumája van. Több is.
De a házzal mi lesz? – így az ötödik, a provokatőr udvarőr.
Becsomagoltuk. Ide be nem jön a víz – büszkélkedik a leleményes. Ezt-azt meglel, eltesz, őriz. A többiek meg kerülgetik. Amíg tehetik...
Nem értem, nem értem – mondja, aki semmit sem ért, és van rá oka.
Innen most már se ki-se be. Mi vagyunk a világ közepe! – fedezi fel, aki mindent megold, legalábbis azt hiszi magáról. Majd kiderül, hogy mégsem.
Súlyos dolgokról van itt szó, barátocskám! – figyelmeztet a tántoríthatatlan, akinek feladata van, és majdnem végre is hajtja. De a végén megtorpan.
Most – csak ennyit mond szegény Józsi.