Laczák Géza és Zidarics Ilona életműve a fémművesség határterületein mozogva mutatja meg az anyagban rejlő formai és szellemi lehetőségeket. Laczák Géza autonóm kisplasztikái, használati tárgyai és építészeti fémmunkái a nonfiguratív, neo-konstruktivista szemlélet jegyében születnek. A rogyasztásos eljárással kialakított gyűrt felületek és a lánggal történő fémszínezés drámai, mégis fegyelmezett kompozíciókat eredményeznek, amelyek allegorikus gesztusokkal ruházzák fel az absztrakt formákat.

Zidarics Ilona alkotói útja a funkcionális ötvöstárgyaktól a geometrikus absztrakción át a fémszálból fonott és szövött ékszerekig ível. Műveiben a hagyományos mesterségbeli tudás, a konstruktív formafegyelem és az archaikus motívumkincs találkozik a modern design- és testékszer-szemlélettel. A két művész munkáit a szerkezet elsődlegessége, az anyag kísérletező kezelése és az autonóm tárgyalkotás iránti elkötelezettség kapcsolja össze.