Kókay Krisztina grafikus és textilművész négy évtizedet meghaladó alkotói munkásságának emblematikus szövött falikárpitjaiból, textilre festett grafikáiból, egyedi és sokszorosított rajzaiból válogatott jubileumi tárlat kínál bepillantást és nyújt transzcendens alternatívát a posztmodern pánik csalódottságtól átitatott indulatából meghasadt valóságnak, valamint a dekonstruktív művészet téves optimizmusának és az öncélú kiteljesedésbe vetett bizonyosság kritikájának.

A koherens értelem és az isteni szándék egyetemes megfogalmazásának igénye a kollektív emlékezethez és az univerzális megtapasztalás őstípusához kötődik, amely helyet kínál mindannak, ami közösségi vagy megosztható.

Széthulló, összefüggéstelen és elidegenedett átmeneti korunkban a rend újraértelmezése és a létezés spirituális vonatkozása kapcsol ehhez a világhoz, amelyben szintézisre jut a kozmoszon átragyogó isteni fényben a dualisztikus gondolkodáson felülemelkedő középút feloldhatatlan feszültsége. Kókay Krisztina absztrakt képi világának központi szervező egysége a vonal, amely egyfelől a textilt életre hívó elemi szál fundamentális alaptulajdonságát multiplikálja, másrészről a grafikai transzformációk kompozíciós rendjét határozza meg. Egyéni hangvételű útkeresése során az értelmet és a jelentést definiálja újra, a törvényszerűségek és szabályszerűségek önfeledt játékát szemlélteti saját látásmódjának középpontjából kimozdulva.

Keppel Márton, művészettörténész