Karamazov testvérek

Az Eifman-balett történetmesélése alapjaiban különbözik a Budapesten megszokott előadásokétól. A hagyományos értelemben vett cselekmény helyett – mely maximálisan a Dosztojevszkij-regényen alapul – sokkal inkább a szereplők jellemén és a közöttük feszülő viszonyrendszereken van a hangsúly.

I. felvonás
A három Karamazov fiú összegyűlik apjuknál, a szülői birtokon, hogy kiköveteljék a családi vagyon elosztását. Ám Fjodor Pavlovicsnak esze ágában sincs kiadni gyermekei jussát, sőt, kifejezetten élvezi a feszült helyzetet, amit teremtett. Az életet a könnyebb végén megfogó iszákos buja vénember csak magára és a testi élvezetekre gondol.
Legidősebb fia, az első házasságából származó Dimitrij hasonlít leginkább apjára, ami nem véletlen, hiszen ő az egyetlen, aki ebben a miliőben nőtt fel. Ő is szertelenül herdálja a pénzt, szintén féktelen ösztönember, ám jelleme mégis árnyaltabb, mint apjáé. Nemrég kisegített egy környékbeli ezredest anyagi gondjaiból, akinek lánya, Katyerina megszereti a fiút, és a menyasszonya lesz. Meglátja benne a jóra való törekvést, és szeretné megmenteni őt saját magától, a Fjodor Pavlovicséhoz hasonló végzettől. Dimitrij elutasítja a lányt. A házasság elodázására jó oka van: a Karamazov ház közelében él Grusenyka, a rafinált és kiszámíthatatlan cigánylány, aki egyszerre kacérkodik Fjodor Pavloviccsal és reménybeli örökösével, Dimitrijjel. Grusenyka élvezettel szemléli a kegyeiért küzdő családtagok versengését.
A két ifjabb Karamazov fivér, apjuk második házasságából születtek, s anyjuk halála után idegeneknél nevelkedtek, csak nemrég tértek meg Dimitrij hívására a családi fészekbe. Az idősebbik, Iván ragyogó képességű gyerek volt, egyetemet végzett, újságcikkeket ír. Az orosz értelmiség kétségbeesett gondolkodó típusa, aki beleszeret a nemes tartású Katyerinába. A lány ellenáll, hiszen fogadalma Dimitrijhez köti. Iván gyűlöli apját és állandó konfliktusban él bátyjával.
A legkisebb fiú, Alekszej a „szerzetes”, a hit közvetítője, aki mindenkit igyekszik elfogadni és olyannak szeretni, amilyen valójában. Az őket megosztó számtalan különbség ellenére a három Karamazov fiút láthatatlan szálak fűzik össze, hiszen apjuk, Fjodor Pavlovics „bűzös, bűnös vére” folyik ereikben. Alekszej hiába igyekszik békét teremteni a családban. Látja a keserű vetélkedést apja és bátyja, Dimitrij között Grusenyka kegyeiért, látja Fjodor Pavlovics iszákos orgiáit, valamint Katyerina érzelmeinek kétségbeesett hullámzását, aki képtelen eldönteni, hogy Dimitrijt vagy Ivánt szereti. De Alekszej nem csak hogy képtelen segíteni a legközelebbi szeretteit, de egyre inkább felfedezi magában a „karamazovscsina”, a Karamazov vér visszataszító tulajdonságainak csíráját.
Az egész család belekeveredik a családfő és Dimitrij között Grusenykáért folytatott küzdelembe. Fjodor Pavlovics meghal… Dimitrijt vádolják apja meggyilkolásával. 

II. felvonás
Dimitrijt bebörtönzik. Ártatlan a bűncselekményben, amivel vádolják, és Grusenyka elvesztése óriási csapást jelent számára, úgy érzi, magára maradt a világban.
Iván és Alekszej végeérhetetlen vitákat folytat a lét értelméről és az emberi lélekről. Vitájuk az Inkvizítor és Krisztus alakjában ölt testet, aki visszajött e bűnökkel teli világba az Iván által kreált legenda szerint. Inkvizítor-Iván azt állítja, hogy csak a zsarnokság adhat csendes, békés boldogságot, olyan gyarló lényeknek való boldogságot, amilyennek teremtődtek. Krisztus-Alekszej azonban meg akarja szabadítani az embereket a félelmeiktől, és megadni nekik a szabad választást a jó és a gonosz megismerésében. Az Inkvizítor egyet int - és az engedelmes tömeg ismét kész megfeszíteni Krisztust. „Miért jöttél hát, hogy zavarj bennünket? Eredj, és többé ne jöjj ide... egyáltalán ne jöjj... soha, soha!”
Ivánt furdalja lelkiismerete: magát vádolja azért, mert apja meggyilkolásának gondolatával játszott. Elméjében összekeveredik a valóság és a fantázia, s meglátja Fjodor Pavlovics szellemét.
Iván meglátogatja a börtönben senyvedő Dimitrijt, hogy bevallja neki bűnös gondolatait. A közös sors, a közös szenvedés végül közel hozza a fivéreket egymáshoz, kibékülnek.
Alekszej nem bírja nézni az emberi szenvedést, és embertársai iránti szeretete által vezetve kiszabadítja a siralomházba zárt rabokat. Az elítéltek fejében azonban csak az jár, hogy most „mindent szabad”. Mindent és mindenkit elpusztítanak, ami útjukba kerül.
A család szörnyű véget ér: Fjodor Pavlovicsot meggyilkolták. Dimitrij áratlanul tölti börtönbüntetését, Iván elméje elborul, Alekszej pedig ráébred: hiába a szeretet és az odaadás, a családján ő sem tud segíteni.