Gleccser és sivatag

Gleccser és sivatag

Műsor:
Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84.
Liszt: 1. (Esz-dúr) zongoraverseny, S.124
Bogányi Gergely: Al Ula Symphonic Poem

Közreműködik: Bogányi Gergely – zongora / Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel


Beethoven művei közül – a IX. szimfóniához hasonlóan – az Egmont-nyitány is túlnőtte önmagát, ikonná vált: mint a szabadságvágy művészi megjelenítője. A darab egy Goethe-színműhöz írott több tételből álló kísérőzene része, melyben a költő a híres XVI. században élt németalföldi szabadsághős, Egmont gróf küzdelmeit ábrázolja. Beethoven 1810-ben bemutatott opusza drámaiságával és koncentrált fogalmazásmódjával a drámai nyitányok mintájává vált. A spanyol elnyomás gyötrelmeit egy sarabande-jellegű, szaggatott zenei anyag jellemzi, míg a szabadságeszmény és a hősi küzdelem áradó dallamokban és hatalmas fokozásokban nyer kifejezést. Az Egmont-nyitány a magyarság történelmi emlékezetébe is mélyen beépült, miután az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Magyar Rádió jóvoltából nemzetünk küzdelmeinek mindennapos kísérőjévé vált.

Liszt Ferenc hatalmas életművében a zongorára és zenekarra írt darabok különösen fontos szerepet játszanak, miután a zeneszerző korának talán legnagyobb pianistája is volt. Összesen öt ilyen jellegű darabot alkotott, melyek közül kettő, az Esz-dúr, illetve az A-dúr hangnemű tekinthető valójában versenyműnek. A hangversenyen megszólaló Esz-dúr koncert első fogalmazványa 1849-es keltezésű, melyet aztán Liszt – szokásához híven – többször átdolgozott. Fogalmazásmódja rendkívül koncentrált, három – gyakorlatilag egybe komponált – tétele mégis jól felismerhető. Kezdetét erőteljesen induló karakter jellemzi, mely aztán később a viharos fináléban is visszaköszön. A darab középrészében előbb a mélyvonósok kapnak lehetőséget, majd a szólóhangszer veszi át a vezető szerepet. A harmadik szakasz scherzo-jellegű funkciót tölt be, melynek során a zongorajáték szinte valamennyi virtuóz mesterfogását élvezhetjük, majd a már említett hatásos finálé zárja le a romantika korának egyik legnépszerűbb versenyművét.

A szerző gondolatai: Az Al Ula szimfonikus költemény inspirációjának forrása az arab világ iránt érzett gyermekkori rajongásomból ered.  Akkoriban leginkább a könyvek vittek el a világnak erre a csodálatos tájára. Ezek segítségével képzeletben tapasztalhattam meg a perzselő forróságot, az arab kávé, a gyümölcsök és ételek ízét, a tevekaravánok látványát és az arab világ zenéjét. A napfelkelte után hirtelen jövő hideg éppúgy hatott rám, mint a kristálytiszta fény. A szegénység és az elképzelhetetlen gazdagság ellentmondása, és az a sok-sok titokzatos szokás, mely a mi életünkben nem található meg, egyformán megmozgatták fantáziámat. Később lehetőségem nyílt arra, hogy mindezeket személyesen is megtapasztaljam, így rajongásom nemhogy nem szűnt meg, de fokozódott. Sok élményt gyűjtöttem Szaúd-Arábiában, ahol megtaláltam a legcsodálatosabb elegyét mindannak, amiről évtizedekkel ezelőtt a könyvekben olvastam. Al Ula ősi városa a maga csodáival és ízeivel megérintette lelkemet, és arra késztetett, hogy ezeket a varázsos élményeket zenei formába öntsem és másokkal is megosszam. Célom az volt, hogy olyan, mindenki számára érthető zeneművet alkossak, mely elegyíti az arab zene elemeit a nyugati zene hagyományaival.

1. The Pride of the Land (A táj büszkesége)
Az első tételben érzékeltetni kívántam azt a megdöbbentő élményt, amelyet a végtelen tér és a hatalmas sziklák látványa váltott ki belőlem. A dűnék soha véget nem érő mozgása, a sziklák által őrzött történetek mind egzotikus érzeteket keltenek.

2. Scherzo
Ebben a tételben az este pihentető örömeit ismerhetjük meg, A tűzhely melegét, a csillagok figyelését, történetek mesélését és a baráti beszélgetéseket. A tétel közepére egy olyan dallamot komponáltam, amely ötvözi a hagyományos magyar (ún. kvintváltó) népdalok jellegzetességét és az arab zenei skálát.

3. The Night (Az éj)
A harmadik tétel zenéjének nincs meghatározott tárgya, nincs konkrét története sem. Az éjszakai sivatag csöndjében meditálunk. Elfeledjük a napi rohanást, és a kötelezettségeket, külső és belső meditációt folytatunk. Az egyre növekvő belső csendre koncentrálunk. A távolból kissé ijesztő, valószerűtlen susogást hallunk. Megadjuk magunkat a természetnek és hallgatjuk történeteit.

4. Light (Fény)
A zárótétel titokzatos hangulatban indul, közvetlenül (attacca) az előző után.  Az éj elmúlását érezzük, a köd felszáll, a természet felébred.  Hirtelen előbukkan a fény, a Nap kisüt, keresztül világít a sziklákon, új reményt és életet adva lelkünknek. A Nap-téma, mely a melegséget és életet adó bolygót jelképezi, többször is teljes mivoltában jelenik meg, egy „quasi fanfare” formájában. Teljes zenekari kibontása már a győzelmi témát vetíti előre. Végül a két dallam kombinációja, egyidejű megszólalása vezet a mű emelkedett, diadalmas befejezéséhez.
                                                                                                                                                                                        Baljos