Fehér Ferenc: STiX 66

Újdonságként lesz TanzDanz: Jövőtánc az előadások szünetében, egy a sorozat számára is új helyszínen, a Bethlen kávézójában. Lőrinc Katalin Pusztai Gáborral, Katona Gábor Bede Péterrel, Bora Gábor pedig Benkő Róberttel improvizál. A fesztivál nyitónapján Aleszja Popova fotóiból nyílik kiállítás, a zárónapot pedig egy nyilvános beszélgetéssel nyitjuk: Juhász Dóra és Lőrinc Katalin tartanak duett-beszélgetést a szólótáncról – testről, szerepről, jelenlétről a kortárs táncszínpad.

A monotánc elnevezést a monodrámák ihletésére és mintájára alkottuk. Azokat az előadásokat soroljuk ebbe a körbe, amelyek alkotóik személyes vallomásait dolgozzák fel. A monotánc azonban nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal, így nem kizárólag szóló-előadások tartoznak a meghívott előadások körébe. Az idei előadások több mint felében a szólótáncos mellé zenész társ(ak) csatlakoznak, s van, ahol a szóló egy másik jelen lévő figura viszonylatában bontakozik ki.

Látszólag sem a fizika, sem a biológia törvényei nem hatnak Fehér Ferenc testére, aki szerint a táncban nem a mozdulat a legfontosabb, hanem az állapot. A táncos állapota az, amely a közönségre hatást gyakorol, Fehér Ferenc előadásainak hatása pedig elementáris. „Nem lehet kitérni az energia elől, ami ebből a fiatal férfiból árad – írja egyik kritikusa. – Intenzív jelenlétét nem lehet válasz nélkül hagyni. Zavartan köhécselni kell, vagy megbabonázottan bámulni a folyamatosan mozgásban lévő testre.”

Az autodidakta [értsd > őstehetség] táncos 1999 és 2006 között Juhász Anikóval közös produkciókban szerepelt, 2007 óta számos saját táncalkotást hozott létre, a Fringe Pécs 2010 fesztiválon szakmai díjban részesült. Elképesztő virtuozitása, a különféle táncos iskoláktól való függetlensége, akrobatikus képességei, fizikai ereje és szuggesztivitása a hazai táncművészet egyik legizgalmasabb alakjává avatják. Új produkciója ultimátum az egyszerűséghez, témája a semmi.

„A nevem Stix Hatvanhat. Csak egy név, semmi több. Jelentése: semmi. A bolondok vihara üszkösödik a lábamon, én én vagyok, a Semmi. Csak bámészkodom. Néha odanézek és integetek neked. Nincs semmi, se szó, se történet, csak az egyszerű létezés. Levetem a semmiféle ruhámat, meztelenül vagyok. Semmi vagyok, és senki. A nevem Stix Hatvanhat.”