Belső csend - Hager Ritta 90

A posztmodern társadalom és a posztmodern utáni szociális és kulturális berendezkedés legjelentőségteljesebb élménye a pluralista világszemlélet, amely egyidejűséget és egyenlőséget feltételez a jelenségek és interpretációk között. Vagyis, már nem a korszellem határozza meg a környezeti kereteket, hanem az egyén választása és döntéseinek sorozata a párhuzamos lehetőségek közül. Hager Ritta választása nemcsak önmaga számára egyértelmű, de egyéni tanúságtétele a hívő ember közösségi életformájában válik jellé. A keresztény lelkiség megvallása pótolta számára azt a deficitet, amit a XX. századi ateista világmagyarázatok hiábavalóan próbáltak mesterségesen betömni. Bár kínálkozott és kínálkozik számtalan út, ő az evangéliumi utat fogadja el érvényesnek és üdvözítőnek. Tanúságtételének eszközéül pedig a művészet mellett döntött, amit spiritualizmussal telített textilkompozíciók formájában tár a világ elé.

Hager Ritta alkotásainak szemlélésekor egyfelől a konkrétan ábrázolt képi jelenet figuratív tartalma, másrészről az absztrakt megjelenítés szimbolikus formavilága szolgáltatja a befogadás kulcsát a látottakhoz. Mindkét esetben a közös értelmezési tartomány a meditáció. Hager Ritta mesterségbeli tudásának, üzenetközvetítő képességének és esztétikai minőségigényének egyidejű jelenvalóságában a harmóniát a csend és a fény anyagtalan ábrázolása teremti meg. Akire a figyelem irányul, meg nem látható; amire az értelem fordul, meg nem hallható. Az érzékszervek nem csődöt mondanak, hanem metamorfózison esnek át, ahol a művészethez kell fordulunk megfogyatkozott fizikai képességeink kiterjesztése céljából.

Keppel Márton művészettörténész

Kurátor: Tóth Norbert

Szervező: Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat