Az úrhatnám szolgáló

Az 1700-as években Nápolyt két esemény rázta meg: az egyik egy földrengés volt 1732-ben, amelynek pusztítása miatt fél évig be kellett zárnia az összes színháznak. A másik pedig 1733 őszén az akkor 23 éves Pergolesi A büszke rab című operájának bemutatója - amely egyébként az első előadás volt, amit a földrengés után tartottak.
A büszke rab már bemutatása idején sem volt sikeres, és mára már csupán saját intermezzója népszerűségének köszönheti, hogy egyáltalán még említés történik róla.

Az úrhatnám szolgáló egy csapásra népszerű lett és önálló műként kezdték játszani Itália határain belül és kívül. Sokan a barokk és a klasszicizmus korszakát összekötő hídként tekintenek a darabra, amely egyben a francia opéra comique előde is volt. Operatörténeti jelentősége mellett azonban legnagyobb erénye az ellenállhatatlanul mulatságos történet és a fantasztikus zene, amely a fiatalabb korosztály számára is kiváló szórakozást és kivételes élményt jelent.

Felhívjuk kedves nézők figyelmét, hogy az előadás során egy rövid jelenet erejéig stroboszkópot használnak.

Cselekmény

Uberto, a ház ura, reggeli kakaóját várja, de Serpina, a szolgáló csak nem jön... Ha nem kap reggelit, hogyan induljon el az ember sétálni?! Vespone, Uberto másik szolgája nem szószátyár alak. Jelzi a lánynak, hogy az úr a reggelijét várja, de Serpina kiabálni kezd vele, hogy őt ugyan ne sürgesse senki. Megtiltja az úrnak, hogy sétálni menjen. Uberto erre kifakad, hogy hiába nevelte föl ezt a lányt, már egy reggelit sem várhat el tőle… Akkor inkább elküldi a háztól, ő pedig megházasodik. Serpina azt tanácsolja neki, hogy inkább őt vegye feleségül. Uberto ellenáll.

A szolgáló ekkor cselhez folyamodik: beöltözteti Vesponét marcona katonának és azt mondja a gazdájának, hogy ez a verekedős, goromba fráter lesz a férje. Uberto megsajnálja a lányt, és ígéretet tesz, hogy elveszi, csak ne menjen a vademberhez. Serpina leleplezi a cselt és leendő férj és feleség boldogan ismernek rá a szerelem érzésére, mely mindvégig bennük parázslott.

Fotó: Pályi Zsófia