„A kiállítás címét Radnóti Miklós Tavaszi versének első sorából vettem egyrészt azért, hogy halálának 80. évfordulóján a költő nagysága előtt tisztelegjek, másrészt a mostani ökológia katasztrófák és háborús borzalmak láttán a békéért fohászkodva emlékezzek. A képek rendezését úgy képzeltem el, mint egy háromdimenziós film-könyvet, melybe lépve a nézők művészet-terápia segítségével „intellektuális energiát” nyernek. Radnóti sorsa indok arra, hogy magamról és a mai kórról vizuális ellentéteket vonjak össze, a múltat a jelennel, a gyermekrajzot a spekulatív logikával, a fényt a sötétséggel, az ész rendjét szemben a „szív spontán cselekvéseivel”az ész rendjét szemben a „szív spontán cselekvéseivel.(J. Cage) 70 évesen a visszapillantó tükörben nézem Erószt és a másik oldalon jeleket hagy Thanatosz, a kettős szembenállásban a szerelem/szeretet árnyékában mindig ott van a külső társadalmi, környezeti nyűg, mely a múltban a fiatalságokat tett tönkre, szabadságot korlátozott és hamis giccsmámorba ringatott. Ma a világégést gerjesztő háborúskodással az emberiség békéjét veszélyezteti. Így a felhőtlen„virágszedésünk” átcsap a fák lázadásába. Minden fában egy életre kötött házasság van… a szerelemben együtt van az öröklét: születés, az élet, a meghalás és újjászületés. A virágban a béke, az öröm és a szeretet energiái mutatkoznak amelyek a földből nőnek, akár az élelem, amit tőle kapunk, és minden, ami az ember otthonává teszi. (N.Tesla) őrizzük meg!”
Kurátor: Sturcz János művészettörténész, az MMA rendes tagja

1. Állatimádás, 1987, vegyes technika, papír, 180x150 cm. 

Az esemény támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.