Színház, Színmű

„Nem lehetünk biztosak abban, hogy vagyunk, sem abban, hogy nem vagyunk.”

Valahol idegenben, egy föld alatti pincelakásban él két ember: egy munkás és egy értelmiségi. Két különböző világ, két eltérő életcél, mégis egymásra vannak utalva. A szabadság és a rabság, az önáltatás és a valóság, az álmok és a lemondások kérdései mentén bontakozik ki különös kapcsolatuk.

Mrożek világhírű drámája egyszerre abszurd és mélyen emberi. A két névtelen szereplő – AA és XX – szüntelen szópárbajai során fokozatosan feltárul, hogy bár fényévnyi távolság választja el őket egymástól, csak egymás tükrében képesek szembenézni önmagukkal és reménytelennek tűnő sorsukkal.

Az Emigránsok az első perctől ismerős életérzést sugall: a jobb élet reményéért vívott küzdelmet, az emberi méltóság keresését és azt a vágyat, hogy a körülmények ellenére is megőrizhessük szabadságunkat és önazonosságunkat. A darab ma talán aktuálisabb, mint valaha, hiszen az emigráció, az otthontalanság és az identitás kérdései korunk meghatározó tapasztalatai közé tartoznak.

Szereposztás:
AA: Bogdán Zsolt
XX: Szarvas József

Zene: Kelemen László
Díszlet, jelmez: Takács Tímea
Zene- és fénytechnika: Incze Róbert
Rendezte: Török Viola

Szervező: Pesti Vigadó

Szalontay Tünde titokzatos, rejtőzködő színésznő. Most mégis az életéről mesél.

Fiatal felnőtt korában megdöbbentő családi titok jut tudomására. Miközben külföldön él, izgalmas, inspiráló művészeti közegben dolgozik huszonévesen, kiderül, hogy az addig sajátjának hitt szülei örökbe fogadták, és hogy élete első hat hónapját egy csecsemőotthonban töltötte. Sokkoló a felismerés, mégis hirtelen minden világossá válik. Megérti, hogy az egész addigi életét végigkísérő megmagyarázhatatlan idegenség érzés, a gyermekkori végtelen magány, a kapcsolódásra való képtelenség, a ki

vagyok én? nyomasztó szorongása honnan eredeztethető: ő egy örökbefogadott gyerek. Egy nem igazi, nem akart, egy magára hagyott örök csecsemő. Elindul egy hosszú, fájdalmakkal teli, olykor abszurdba hajló nyomozás a szülőanya s az eredet után, hogy aztán elkezdhessen valóban lélegezni és élni.

„Az előadásban bátran váltakozik az abszurd humor a költőibb jelenetekkel, közelebb hozva a nézőt a történet személyességéhez, mégsem könnyítve annak súlyán.”

„Tünde hol fehér bohóc, hol díva, hol csecsemő, hol Francesca Woodman, de legfőképp – és ez a legbátrabb és legnehezebb feladat – önmaga. Született Wágner Emese.”

Előadja: Szalontay Tünde

Koreográfus: Gergye Krisztián
Zeneszerző: Zombola Péter
Dramaturg: Zsigó Anna
Látvány: Gergye Krisztián És Szenteczki Zita
Videó: Dinea László
Fény: Langó Ádám
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendezőasszisztens: Szirtes Lili Lujza
Rendező: Szenteczki Zita


Szervező: Pesti Vigadó

Fejezetek egy apa-fia kapcsolatából

Egy kertészeti vállalkozást vezető apa, Patai Úr és fia kapcsolatába öt évente tekinthetünk be, láthatjuk élethelyzetüket, elakadásaikat, mélyebb és felszínesebb beszélgetéseiket. A történetük valós generációs mintázatokat mutat meg valós történetek alapján.

A „Mikor jöttök haza?” sokrétű, visszatérő gondolata az elváráson, a számonkérésen túl tele van féltéssel, gondoskodással, szeretettel. Hogyan mondhatjuk el a tévelygéseinket és hol, hiszen vannak helyek, ahol csak suttogva lehet beszélni… Az előadás során egy 15 éves fiúból háromgyermekes édesapa érik, az édesapából pedig egy önmagával viaskodó, megnyugvást és megbocsátást kereső édesapa a mindennapok legizgalmasabb, legrelevánsabb kérdéseire reflektálva.

Lackfi: Mikor jöttök haza? című színdarab egy újszerű, mégis hagyományos műfaji próbálkozás; A szerző az Apamondta.hu című generációs podcast beszélgetés-sorozat több száz történetei által inspirálódott.

Szervező: Pesti Vigadó